Vállficam kialakulása, kezelése

Vállficam

Ha valamilyen nagy mechanikai erő éri a karunkat, könyökünket, akkor az a vállízület részleges vagy teljes ficamodásához vezethet. Attól függően, hogy milyen helyzetben volt a vállunk és milyen irányból érte a külső erő, létrejöhet elülső, hátsó vagy alsó ficam. A legnagyobb veszély, hogy a vállízület körül elhelyezkedő ér és idegképletek kerülnek nyomás alá. Ha a hónalji verőeret érinti a nyomás, akkor egészen a helyretételig csökken vagy megszűnik a kar vérellátása. Ennek legkorábbi és könnyen felismerhető tünete, hogy a pulzus nem tapintható. Az idegképletek közül az axillaris ideg – mely a deltaizom működtetéséért felel –, valamint a karfonat idege – ami a felső végtag beidegzését végzi – válhat érintetté. Ha közülük valamelyik nyomás alá kerül, akkor az izmok nem tudnak megfelelően működni. Ennek következtében a kar, a csukló, kéz és ujjak mozgása is csökken.

Kezelése

Az ízületi fej visszatételére rendszerint csak röntgen felvétel után kerül sor. Ha azonban a pulzus nem tapintható, vagy a felső végtag mozgások csökkennek, akkor az olyan nagy veszélyt jelent, hogy azonnali helyretétel szükséges.

Ha késik az ízületi helyretétel, akkor lassabban regenerálódik az ideg és az ér, így a felső végtag mozgásai és az izomerő is csökkenhet.

A korai (1 órán belüli) helyretétel azonban ér és idegsérülések nélkül is nagyon fontos. A váll körüli izomzat a ficam következtében védekező reakcióként összehúzódik, spazmus alakul ki. Minél később kerül helyére az ízület, annál tovább marad fönn a védekező izomspazmus, ami egyrészt nagy fájdalommal, másrészt mozgásterjedelem csökkenéssel is jár.

A megfelelő terápia kiválasztása csak a súlyos szövődmények (ér, idegsérülések) felismerése illetve kizárása után történik. A ficam és az egyéb érintett képletek sérülésének súlyossága határozza meg, hogy műtéti vagy konzervatív kezelésre van- e szükség. A konzervatív kezelés a vállficam kezelését szolgáló gyógytorna.